Az elmúlt évtized során egyre szélesebb körben nőtt az érdeklődés a vintage hi-fi eszközök iránt, melyek kiemelkedő hangminőségükkel, masszív megépítettségükkel és hosszú távú megbízhatóságukkal tűnnek ki. E készülékek népszerűsége folyamatosan emelkedik, és bizonyos modellek piaci értéke mára jelentősen meghaladja modern társaikét. E blog célja, hogy teret adjon ezeknek a klasszikus audioberendezéseknek, bemutatva a 60-as, 70-es és 80-as évek meghatározó hi-fi, audiophile és high fidelity készülékeit, amelyek ma is méltán büszkeségére szolgálnak tulajdonosaiknak.
A Bang & Olufsen 1967-ben lépett először a komoly hifi világába a Beolab 5000 erősítő és a Beomaster 5000 tuner bemutatásával. Ezek határozták meg az akkori európai színvonalat, és olyan sikeresek voltak, amennyire a magas áruk engedte. A vállalat ezt a két egységet aztán a Beomaster 3000-be desztillálta, amely hasonló tulajdonságokat kínált...
A Fisher 400-as csöves vevőkészülék talán nem a legkönnyebben fellelhető vintage erősítő, de megéri a fáradságot, hogy felújíttassuk.
Nincs tökéletes hangszóró, és valószínűleg nem is lesz soha. A legtöbb gyártó meg sem próbálkozik vele - az ő üzletáguk egy mennyiségi üzlet, ahol a trükk az, hogy jó hangzású terméket állítsanak elő megfizethető áron. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen a tökéletesség gyakran a jó ellensége. Néha azonban a hi-fi cégek mégis a csillagok után nyúlnak,...
Az L-30 volt a Luxman 1976-os kínálatának legolcsóbb erősítője. Nem mintha bármiben is úgy nézett volna ki, mint egy olcsó modell - inkább a minőség és a kiváló kivitelezés szinte megfoghatatlan érzése volt, ami a bemutatóterem vonzerejét tekintve az akkori japán nagy nevek legjobb ajánlatai fölé helyezte.
Az Abrand új cégét, a Samuel Johnsont egy csapat lelkes rajongó alapította, akiknek többsége egy skót székhelyű, ipari alkalmazások vezérlőrendszereit gyártó cégnél végzett munkája során ismerkedett meg, és akik további közös pontokat találtak a hifi iránti érdeklődésben.
A TA-1120 sztereó erősítő egy olyan előremutató konstrukció volt, amely a teljesítményt, a minőséget, a megbízhatóságot és a tömörséget olyan módon ötvözte, amire korábban még nem volt példa, de néhány éven belül mindenütt jelen lesz a japán hifi nagy márkák kínálatában.
A Sony-alapú elektronika jellegzetesen "japán" hangzást biztosít, amely azonnal a korai CD-korszakot idézi.
Amikor először láttam egy JVC UX-1-et, egy busz oldalán volt látható. A kép egy reklám része volt, amely az egyszerű üzenetet hordozta: "Minden funkció, nagy és kicsi". És ez igaznak bizonyult, mert az UX-1 mikrorendszer minden elképzelhető funkcióval rendelkezett, úgy szólt, mint egy "rendes" hifi, és apró volt.
A Dual lemezjátszók említéséről általában a cég CS 505-ös modelljének számos inkarnációja jut eszünkbe. Az eredeti '505 tipikus Dual-konstrukció volt, amely az 1950-es évek óta létező alap lemezjátszókból merített, mivel rugós acéllemezre épült. Ez egy olcsó lemezjátszó volt, amelyet elsősorban azoknak adtak el, akik az első lépést akarták megtenni...
Kezeket fel, aki látott már Bryan erősítőt, nemhogy hallott volna egyet. Én sem - amíg ki nem csomagoltam az itt látható Mark III Model 500/700 párosítást. Az első 500-as akkor érkezett, amikor a nagyobb teljesítményű tranzisztorokat kezdték használni a minőségi hangzásvilágban, ám miközben a technológia általánossá vált, a brit Bryan márka...
