Az elmúlt évtized során egyre szélesebb körben nőtt az érdeklődés a vintage hi-fi eszközök iránt, melyek kiemelkedő hangminőségükkel, masszív megépítettségükkel és hosszú távú megbízhatóságukkal tűnnek ki. E készülékek népszerűsége folyamatosan emelkedik, és bizonyos modellek piaci értéke mára jelentősen meghaladja modern társaikét. E blog célja, hogy teret adjon ezeknek a klasszikus audioberendezéseknek, bemutatva a 60-as, 70-es és 80-as évek meghatározó hi-fi, audiophile és high fidelity készülékeit, amelyek ma is méltán büszkeségére szolgálnak tulajdonosaiknak.
Egyes gyűjtők a Philips és a Sony korai CD-lejátszóit tartják a legkeresettebb régi modelleknek, mivel azoktól a cégektől származnak, amelyek a formátumot létrehozták. Ehhez a listához hozzáadhatjuk a Denon gépeit is, amelyek PCM (Pulse Code Modulation) rendszere alapozta meg az analóg jelek digitális adatokká történő átalakítását, rögzítését,...
Amilyen szokatlan, olyan szép: a JBL Paragon 1957-ben került a piacra, és bár megjelenése megfelelt az akkoriban a zenebútorokról alkotott szokásos elképzeléseknek, technikailag és mindenekelőtt a hatásfok és a maximális hangnyomás tekintetében galaxisokkal felette állt mindannak, ami a nappaliban állt.
Tíz éve, azaz alig egy hónapja, hogy utoljára jelent meg egy Sanyo termék a HFN Vintage Review oldalain. Ez volt a Fisher AD 800, a cég első CD-lejátszója, amelyet az Egyesült Királyságban a cég hifi és videó specialista márkája alatt forgalmazott.
A Bang & Olufsen 1967-ben lépett először a komoly hifi világába a Beolab 5000 erősítő és a Beomaster 5000 tuner bemutatásával. Ezek határozták meg az akkori európai színvonalat, és olyan sikeresek voltak, amennyire a magas áruk engedte. A vállalat ezt a két egységet aztán a Beomaster 3000-be desztillálta, amely hasonló tulajdonságokat kínált...
A Fisher 400-as csöves vevőkészülék talán nem a legkönnyebben fellelhető vintage erősítő, de megéri a fáradságot, hogy felújíttassuk.
Nincs tökéletes hangszóró, és valószínűleg nem is lesz soha. A legtöbb gyártó meg sem próbálkozik vele - az ő üzletáguk egy mennyiségi üzlet, ahol a trükk az, hogy jó hangzású terméket állítsanak elő megfizethető áron. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen a tökéletesség gyakran a jó ellensége. Néha azonban a hi-fi cégek mégis a csillagok után nyúlnak,...
Az L-30 volt a Luxman 1976-os kínálatának legolcsóbb erősítője. Nem mintha bármiben is úgy nézett volna ki, mint egy olcsó modell - inkább a minőség és a kiváló kivitelezés szinte megfoghatatlan érzése volt, ami a bemutatóterem vonzerejét tekintve az akkori japán nagy nevek legjobb ajánlatai fölé helyezte.
Az Abrand új cégét, a Samuel Johnsont egy csapat lelkes rajongó alapította, akiknek többsége egy skót székhelyű, ipari alkalmazások vezérlőrendszereit gyártó cégnél végzett munkája során ismerkedett meg, és akik további közös pontokat találtak a hifi iránti érdeklődésben.
A TA-1120 sztereó erősítő egy olyan előremutató konstrukció volt, amely a teljesítményt, a minőséget, a megbízhatóságot és a tömörséget olyan módon ötvözte, amire korábban még nem volt példa, de néhány éven belül mindenütt jelen lesz a japán hifi nagy márkák kínálatában.
A Sony-alapú elektronika jellegzetesen "japán" hangzást biztosít, amely azonnal a korai CD-korszakot idézi.
