A hi-fi fénykorában a Philips azok közé az audio márkák közé tartozott, amelyek láthatóan élvezték a szokatlan megoldásokat. Akár a formatervezést, akár a műszaki kivitelezést nézzük, termékei általában karakteresek és egyediek voltak – ez egyeseket elbűvölt, másokat viszont inkább összezavart.

Ez azonban nem feltétlenül jelentett előnyt akkor, amikor az eszközöket más gyártók készülékeivel kellett egy rendszerbe integrálni. Az 1970-es évek elején gyártott Philips rádióerősítők – amelyeket gyakran a vállalat finnországi üzemeiben készítettek – nehezen voltak beilleszthetők egy vegyes rendszerbe, ha a felhasználó nem Philips forráskészülékeket és hangfalakat szeretett volna használni.

Irányváltás

Ahogy a hetvenes évek haladtak előre, a problémára azzal próbáltak megoldást találni, hogy a készülékeket Japánból szerezték be, majd Philips márkanév alatt forgalmazták őket, de ezekben alig vagy egyáltalán nem volt európai eredetű alkatrész. Ez a megközelítés azonban szintén nem bizonyult igazán vonzónak, ezért egy újabb irányt próbáltak ki: Európában gyártott, nemzetközi piacra szánt berendezéseket, amelyek megjelenésükben és használhatóságukban felvették a versenyt a távol-keleti konkurenciával.

Az itt látható AH 606 az 1980-ban bemutatott, öt részes sorozat csúcsmodellje volt. A kínálat minden szintjén egyre több funkció és nagyobb kimenő teljesítmény jellemezte a készülékeket, valamint választható ezüst vagy fekete (valójában sötétbarna) előlap is rendelkezésre állt.

Bár Belgiumban gyártották, nagyrészt Philips saját alkatrészeiből, az AH 606 felhasználói kezelőfelülete és csatlakozási rendszere már nagyrészt hagyományos volt – ez pedig valódi irányváltást jelentett a korábbi, időnként szokatlan formatervekhez képest, mint például az 1976-os, meglehetősen furcsa megjelenésű RH 762 rádióerősítő.

A hi-fi iránti érdeklődés a Philips szervezetén belül ebben az időszakban ciklikusnak tűnt: a kreativitás és lelkesedés időszakait hosszabb, látszólagos érdektelenség követte. Az AH 606 egyértelműen egy ilyen kreatív csúcspont idején született, és számos műszaki érdekességet tartalmaz.

Erőteljes teljesítmény

Mindenekelőtt ez a Philips erősítő szokatlanul nagy teljesítményű volt a márka korábbi modelljeihez képest. A vállalat eredetileg arra számított, hogy a nagy kimenő teljesítményt igénylő vásárlók inkább az aktív Motional Feedback (MFB) hangfalakat választják, ezért a legtöbb hagyományos erősítőt és rádióerősítőt körülbelül 30 W/8 ohm teljesítményre korlátozták.

Az AH 606 azonban ennek az értéknek a dupláját tudta, és akár még nagyobb teljesítményre is alkalmas lett volna, mivel Motorola kimeneti tranzisztorai akár 100 W-os erősítőkben is használhatók voltak. Csatornánként egy-egy tranzisztorpár egy túlméretezett, fröccsöntött alumínium hűtőbordára került, amelyet kifejezetten az AH 606 számára terveztek. Az erősítő egyenáramú (DC) csatolással működött a hangfalak felé, és egy magas minőségű C-magvas hálózati transzformátorról kapta a tápellátást, amely önmagában is költséges alkatrésznek számított.

A tervezés során széles körben alkalmaztak moduláris felépítést: például a teljesítményerősítő meghajtó áramköre különálló, könnyen cserélhető nyomtatott áramköri lapra került. Más áramköri blokkok kerámia hordozóra, vastagréteg-technológiával készültek, hasonlóan a DPA DSP/DPA-200S erősítőknél is látott megoldásokhoz (HFN, 2024. március), az optimális stabilitás és teljesítmény érdekében.

Fent: A nagyméretű C-magvas transzformátor és a lineáris tápegység (jobb oldalon) látja el energiával az MM fokozatot (bal alsó rész), az előerősítő áramkört (függőleges nyomtatott áramkör, középen), valamint a végerősítő áramköröket (jobb alsó rész).

Az AM/FM tuner panel tartalmaz egy zsinórral és fogaskerékhajtással működtetett, változtatható hangoló kondenzátort (bal felső rész), míg egy "világítási rekesz" (felső rész) biztosítja a kijelző megvilágítását.

Ezeket a vastagrétegű hibrid áramköröket az AH 606 FM sztereó dekóderében használták, amely egy kis egységben tartalmazta az AFC zárási (lock) és a némítási (muting) funkciók logikáját, valamint a teljes MM phono fokozatot is.

Ez utóbbi egyetlen kompakt egységben egyesítette az erősítést és a RIAA korrekciót, közvetlenül a hátlapi csatlakozók mögé szerelve, így a jelutak rendkívül rövidek maradtak, minimalizálva a szórt brumm és zaj felvételét.

A készülékház is figyelemre méltó volt, mivel nagyrészt vastag műgyanta öntvényekből készült. Amikor a Trio/Kenwood ugyanezt a megoldást alkalmazta nagyjából ugyanebben az időszakban a KA-900 erősítőnél, azt "nem mágneses vázként" hangsúlyozta a marketingben. A Philips viszont ezt külön meg sem említette.

Visszafogott kialakítás

A Philips valódi erőfeszítést tett annak érdekében, hogy az AH 606 működés közben "normálisnak" és könnyen kezelhetőnek hasson. Az olyan korábbi modellekhez képest, mint az említett RH 762 rádióerősítő vagy az RH 551 előerősítő (HFN, 2021. augusztus), a formatervezés szinte a semlegességig visszafogott, az előlap színe és felülete pedig nem áll távol az akkori NAD erősítők megjelenésétől.

Az egyetlen feltűnő formai elem egy stilizált rackfül-pár, amelyet a masszív műgyanta előlapba öntöttek. Ezek természetesen kizárólag dekoratív szerepet töltenek be, mivel nem tartalmaznak csavarfuratokat.

Az erősítő kezelőszervei nagyrészt hagyományosak, és a megszokott módon működnek. Az egyetlen szokatlan elem, hogy a basszus és magas hangszínszabályzó gombok "Acoustic Control" felirattal szerepelnek, nem egyszerűen "Tone"-ként.

Közelebbről vizsgálva kiderül, hogy az AH 606 Tape 1 bemenete normál forrásként vagy szalaghurkos (tape loop) módban is kiválasztható, és ez az RCA csatlakozókra és a párhuzamos öt pólusú DIN aljzatra is érvényes – annak ellenére, hogy a DIN szabvány szigorú értelmezése szerint az utólagos monitorozásnak nem kellene lehetségesnek lennie.

A loudness kompenzáció megtalálható a készülékben, de szerencsére kikapcsolható. Emellett aluláteresztő (scratch) és felüláteresztő (rumble) szűrők, mono kapcsoló, valamint –20 dB-es csillapító is rendelkezésre áll, így az AH 606 felszereltsége felveszi a versenyt a japán riválisokkal.

Ugyanakkor egy kevésbé szerencsés "átvett" megoldás is megjelent: a hangerőszabályzó fokozatos kattanásai, amelyek azt a benyomást keltik, mintha valódi kapcsolt léptetős attenuátor lenne (pedig nem az).

Az AH 606 tuner része teljes FM sávot, valamint közép- és hosszúhullámot is lefed. FM-en öt állomás előre beállítható, amelyeket az adott gombok alatt található kis kereszthornyos csavarokkal lehet hangolni. Ezek skálája a hangolótárcsa végén elhelyezett mérőórán jelenik meg.

Egy másik műszer a jelszintet mutatja, míg két apró jelzőfény a sztereó vételt és az AFC (automatikus frekvenciaszabályzás) zárását jelzi.

Fent: A rádió- és bemeneti forrásválasztó forgókapcsolók, valamint az AM/FM hangolás vezérlői a rádiófrekvenciás jelszintet és hangolást jelző műszerek alatt helyezkednek el, amelyek az öt előre beállított állomást is mutatják.

Az állomások közötti némítás (inter-station muting) is rendelkezésre áll, így az AH 606 tunerje teljes körű és átfogó megoldást kínál.

Külön említést érdemel a narancsos árnyalatú megvilágítás is, amely talán az egyik legszebb, amellyel valaha találkoztam, és bőven megéri az érdekében alkalmazott összetett belső megoldásokat.

Csatlakozási dilemmák

A csatlakozások európai és japán szabványok keverékét használják: a hangsugárzókhoz, az antennákhoz és a Tape 1 hurokhoz DIN típusú csatlakozók kerültek, míg az összes forráseszköz RCA aljzatokon keresztül kapcsolódik, és a kapcsolódó áramköröket egyértelműen ezekhez optimalizálták.

Két pár hangszóró-csatlakozó áll rendelkezésre, azonban nincs kézi átkapcsolás. Ehelyett a "Speakers 2" aljzatba történő csatlakoztatás megszakítja az áramkört, és a hangfalakat a "Speakers 1"-el sorba köti. Ennek következtében, ha valaki véletlenül a "2"-es kimenetre csatlakoztatja a hangfalakat, az eredmény teljes némaság lehet – ezt a helyzetet tovább rontja az aljzatok kissé zavaros elrendezése is.

A japán gyakorlatot követve egy átfogó elektronikus védelmi rendszer is beépítésre került, muting relével együtt, így az érzékeny vagy drága hangsugárzók biztonságosan használhatók.

Kimeneteket biztosítottak a Philips MFB hangfalakhoz is, szintén RCA formában, hogy illeszkedjenek az akkori harmadik generációs modellekhez, például az AH585-höz (HFN, 2024. május). Fontos megjegyezni, hogy ez nem valódi előerősítő kimenet, hanem egyszerűen a főerősítő kimenetének ellenállásos osztóval lecsökkentett változata.

Az egységes Philips-rendszer részeként további kompatibilis készülékek is rendelkezésre álltak, például az N5430 kazettás magnó és az AF877 "Direct Control" lemezjátszó (HFN, 2019. június).

Tim meghallgatja

A CD megjelenése – a Philips és a Sony közös fejlesztésében – ekkoriban már küszöbön állt, azonban ebben a modellben még nem szántak külön bemenetet az új "2 V-os vonalszintű források" számára. Ennek ellenére az erősítő Tape 1 bemenete Monitor módban jól használható volt CD-lejátszó csatlakoztatására is, mivel ilyenkor az előerősítő bizonyos részei megkerülésre kerülnek. A tesztelés során én is így konfiguráltam a készüléket.

Az AH 606 ereje és súlyossága "nagy erősítő" hangkaraktert kölcsönöz neki, amit a sikeres, 40 W feletti konstrukcióktól el is várhatunk. Ez egyfajta izmos rugalmasság érzetében nyilvánul meg, és azt a benyomást kelti, hogy normál hallgatási szinteken az erősítő nem korlátozó tényező a rendszerben.

A hangzás karaktere – ahogy várható – simább és folyamatosabb a japán átlaghoz képest, ennek áraként viszont a zenei fókusz kissé kevésbé éles. Vonalszintű bemenetek használatakor a magas hangszínszabályzót kissé feljebb kellett állítani ahhoz, hogy szubjektíven kiegyensúlyozott magas tartományt kapjunk.

A magas- és aluláteresztő szűrők működése meglehetősen határozott, kissé "észrevehető" hatással jár. Ugyanakkor továbbra is hasznos lehet a mélybasszus levágásának lehetősége, például hangkar–hangszedő rezonanciák kezelésére, amelyek rossz LP-nyomások vagy nagy, bass-reflex hangfalak közelsége esetén felerősödhetnek.

Fent: Egy nagyméretű, háttérvilágítással ellátott AM/FM frekvenciaskála található, amelyhez öt FM előre beállítható állomás is tartozik. Ezeket egyenként, a kezelőfelület középső részén elhelyezett gombok alatt található kis csavarfejekkel lehet kézzel behangolni.

Átlagos érzékenységű hangfalakkal elegendő teljesítmény áll rendelkezésre ahhoz, hogy szinte bármilyen zenei élmény valósághű hangerőn reprodukálható legyen egy elfogadható méretű szobában.

Az erősítő fejterének kifogyása nem hirtelen összeomlásként jelentkezik, hanem fokozatos átmenettel a hangzás rendezetlenségébe, amit a skála világításának ritmikus halványodása is kísér – ez egyértelműen jelzi, hogy ebben a tartományban már a tápegység válik korlátozó tényezővé.

Az AH 606 erősítését úgy méretezték, hogy a hangerőszabályzó szinte teljes elfordítási tartománya hasznos maradjon, így az nem kerül reménytelen túlvezérlésbe már a 12 órás állás környékén.

Let's dance

A Fleetwood Mac Tango In The Night (WB 925 471-2) hallgatása során azt tapasztaltam, hogy ez a Philips erősítő egy finom jelenlét-emelést hoz létre, amely az énekhangokat kissé hangsúlyosabbá és keményebbé teszi. Ez a jelenség minden hangerőszinten következetesen jelen volt, és különösen a "Seven Wonders" című számnál volt feltűnő.

Ez szokatlan, mivel az 1970-es és '80-as években az európai tervezők gyakran inkább jelenlét-visszaesést alkalmaztak (hasonlóan a loudness görbe hatásához) a tömegpiacos készülékeknél, mivel ez kedvezőbbé tette a kisebb, egyszerűbb hangfalak hangzását. Az AH 606 esetében ezért inkább nagyobb, kiterjedt mélyhang-visszaadással rendelkező hangsugárzók használata ajánlott.

Stílust váltva, Handel 2. szonátája (DG 419 245-2) simán és tágasan szólalt meg. Élénk, de torzításmentes karakterrel, a rézfúvósok fényesen és erőteljesen jelentek meg. A finom részletek elkülönítése is magas színvonalú volt, minden elem mintha pontosan megtalálta volna a helyét a hangképben. Más erősítők nagyobb izgalmat kínálhatnak, de ennél a zenetípusnál az AH 606 megfelelő egyensúlyt teremt.

Más bemenetekhez képest az FM tuner kissé vékonyabban szólt, de egyébként hozta az elvárható szintet. A hangolás egyszerű volt, az AFC zárás pontos, így könnyedén behúzható volt széles körű, zajmentes sztereó adás. A BBC Radio 3-on (90.3 MHz) sugárzott Alyn Shipton-féle Jazz Record Requests vasárnap délutáni hallgatása is sikeresnek bizonyult, bár a lejátszott darabok némi több melegséget elbírtak volna. Ezzel szemben a sztereó hangkép széles és koherens volt, ami a dekóder pontos működésére utalt.

Fent: Az AM, valamint a 300/75 ohmos FM antenna csatlakozók a Philips MFB hangfalak előkimenetei alatt helyezkednek el, mellettük pedig egy négypólusú DIN aljzatsor található az összes egyéb passzív hangsugárzó számára. Az MM bemeneteket két szalaghurok egészíti ki, amelyek RCA és DIN csatlakozókon keresztül is elérhetők. A hátlap fennmaradó részét a fő teljesítményerősítő öntött alumínium hűtőbordája foglalja el.

A hallgatási tesztek során semmi sem vont le abból az összbenyomásból, hogy a Philips AH 606 egy jól megépített, gondosan megtervezett készülék, amely a Philipsre korábban jellemző különcséget egy sokkal hagyományosabb megközelítésre cseréli.

Könnyű köré rendszert építeni, és megfelelően kiválasztott kiegészítő komponensekkel használva lenyűgözően szól. Kár, hogy a Philips nem készített több készüléket ebben a szellemiségben.

Használt vásárlás

Ezeknek a rádióerősítőknek a teljes kínálatát a Philips az Egyesült Királyságban is forgalmazta, azonban a gyenge marketing, valamint sok brit audiofil részéről a holland vállalattal szembeni sajátos ambivalencia miatt nehezebben beszerezhetők, míg a kontinensen sokkal kedvezőbb a helyzet. Masszív felépítésű készülékek, kiváló minőségű alkatrészekből készültek – megbízhatósági szintjük megközelíti a legjobb japán márkákét.

Ugyanakkor a Philipsnél hagyományos gyenge pont, a rossz minőségű forrasztások itt is okozhatnak problémákat, különösen a teljesítményerősítőben. A moduláris felépítés miatt sok csatlakozás található az előerősítő/meghajtó fokozat, valamint a bias szabályozás és a kimeneti tranzisztorok között – ebben a kapcsolatrendszerben a rossz kontaktusok komoly hibákhoz vezethetnek. A némító relé is hajlamos meghibásodásra, bár legalább könnyen hozzáférhető és tisztítható.

Az AH 606 előerősítő és tuner áramkörei kedvezőbb képet mutatnak, a három vastagrétegű modul általában megbízható működésű. A túlzott zaj – amely gyakran csak az egyik csatornát érinti – többnyire hibás tranzisztorra vezethető vissza (ezért a kondenzátorokat jobb békén hagyni!).

Végül, a belső kijelzőizzók cseréjekor ügyelni kell a megfelelő típus használatára, különben a keletkező hő károsíthatja a környező műanyag alkatrészeket.

Hi-Fi News ítélet

A Philips AH 606 sztereó rádióerősítő egy szinte elfeledett modell egy kevéssé ismert sorozatból, mégis kiváló példája az európai audio mérnöki munkának abból az időszakból, amely már a CD-forradalom küszöbén állt. Visszafogott megjelenésű, de bőséges valódi audiofil gondolkodással megtervezett készülék, amely megjelenése idején valószínűleg nagyobb elismerést érdemelt volna.

Érdekes választás azok számára, akik szeretnék elkerülni a nyilvánvaló megoldásokat – az AH 606 mindenképpen megérdemel egy második esélyt.

Hangminőség: 80%

Szerző: Tim Jarman

Forrás: www.hifinews.com