Miért szól vékonyabban a hifi, amikor lehalkítjuk?

Nem biztos, hogy a rendszerből tűnik el a basszus. Lehet, hogy a fülünk változtatja meg a zenei egyensúlyt

Este lehalkítjuk a rendszert, hogy ne zavarjunk senkit. A zene továbbra is tiszta, az énekhang jól érthető, mégis eltűnik belőle valami. A basszusgitár veszít a súlyából, a lábdob kevésbé határozott, a hangkép kisebbnek és távolibbnak tűnik. Az a rendszer, amely nappal élőnek és kiegyensúlyozottnak hatott, halkan már szinte vékonynak szól.

Ilyenkor könnyű arra gondolni, hogy a hangsugárzó nem elég testes, az erősítőnek kevés az ereje, vagy egyszerűen magasabb kategóriájú készülékre lenne szükségünk.

Pedig lehet, hogy a hifi pontosan ugyanúgy működik, mint korábban.

Csak mi halljuk másképp.

A hangerő nem egyszerűen a zene mérete

Elsőre logikusnak tűnik, hogy a hangerő csökkentésekor minden frekvencia ugyanannyival halkul. Elektromos és akusztikai értelemben ez nagyjából így is történik: a rendszer kisebb jelszinten dolgozik, a hangsugárzó pedig kisebb hangnyomást hoz létre.

A hallásunk azonban nem lineáris műszer.

Nem érzékeljük minden frekvencia változását azonos módon. A fül különösen érzékeny a középtartományra, ahol az emberi beszéd és az énekhang legfontosabb információi találhatók. A mély frekvenciák érzékeléséhez ehhez képest nagyobb hangnyomás szükséges.

Amikor csökkentjük a hangerőt, ezért nem egyszerűen egy halkabb változatát halljuk ugyanannak a hangképnek. A zene érzékelt tonalitása is megváltozik. A középtartomány viszonylag jól követhető marad, miközben a basszus sokkal gyorsabban veszít a súlyából. A legmagasabb frekvenciák érzékelése szintén változhat, bár ez kisebb és összetettebb hatás, mint ami a mélytartományban történik.

A végeredmény egy középtartomány-központúbb, soványabb és kevésbé lendületes hangzás lehet.

Mit mutatnak az egyenlő hangosságú görbék?

A jelenséget úgynevezett egyenlő hangosságú görbékkel lehet szemléltetni. Ezek azt mutatják meg, hogy különböző frekvenciájú hangoknak mekkora hangnyomással kell megszólalniuk ahhoz, hogy az ember azonos hangosságúnak érzékelje őket.

A görbéket gyakran Fletcher–Munson-görbéknek nevezik Harvey Fletcher és Wilden A. Munson korai kutatásai után. A ma használatos adatok azonban későbbi, nemzetközi vizsgálatok eredményeit is tartalmazzák. A jelenlegi hivatkozási alap az ISO 226:2023 szabvány.

A görbék egyik legfontosabb tanulsága, hogy halkabb szinten a mély frekvenciáknak aránytalanul nagyobb hangnyomásra van szükségük ahhoz, hogy ugyanolyan erősnek érezzük őket, mint a középtartományt.

Ezért történik meg az, hogy egy felvételen az énekhang este is tisztán követhető, miközben a nagybőgő teste, a lábdob energiája vagy egy orgona legmélyebb regisztere szinte eltűnik.

A felvételből természetesen nem törlődtek a mélyhangok. A hangsugárzó is lejátssza őket. Csak az adott hangerőn kevésbé érzékeljük jelenlétüket.

Miért tűnik kisebbnek a teljes hangkép?

A basszus nem csupán önálló hangtartomány. A zene méretérzetében, ritmusában és térbeli stabilitásában is fontos szerepet játszik.

Amikor a mélytartomány érzékelt szintje csökken:

• a dobok kevésbé határozottak;

• a basszusgitár elveszítheti fizikai jelenlétét;

• a zongora bal keze könnyebbnek tűnhet;

• a nagyzenekari felvételek veszíthetnek léptékükből;

• az elektronikus zene ritmikai alapja kevésbé lesz magával ragadó;

• a hangszínpad kisebbnek és távolibbnak érződhet.

Ezért mondjuk gyakran azt, hogy halkan "nem indul meg" a rendszer. Nem feltétlenül a dinamika vagy az erősítő teljesítménye hiányzik. Sokszor egyszerűen felborult az érzékelt frekvenciaegyensúly.

A Loudness gomb eredeti feladata

A régebbi erősítők előlapján gyakran szerepelt egy Loudness feliratú kapcsoló. Sok audiofil később úgy tekintett rá, mint valamilyen pontatlan, olcsó hangzásjavító trükkre.

Pedig az eredeti célja teljesen ésszerű volt.

A Loudness áramkör halk zenehallgatáskor megemelte a mélytartományt, és típustól függően kisebb mértékben a magas frekvenciákat is. Ezzel próbálta ellensúlyozni a hallás hangerőfüggő érzékenységét.

Vagyis nem feltétlenül több basszust akart létrehozni. Azt próbálta elérni, hogy halkan is hasonló legyen a zenei egyensúly ahhoz, amit magasabb hangerőn hallanánk.

Az elképzelés jó volt. A megvalósítás azonban nem minden készülékben sikerült egyformán.

Miért szólt sok régi Loudness funkció túlzóan?

Az egyszerű Loudness kapcsolók általában előre meghatározott mértékű korrekciót alkalmaztak. Nem tudták pontosan, milyen hangnyomás alakul ki a hallgatási helyen, milyen érzékeny a hangsugárzó, mekkora a szoba, milyen messze ülünk, vagy mekkora a teljes rendszer erősítése.

Ugyanaz a kapcsolás dolgozott egy kis szobában elhelyezett érzékeny hangsugárzóval és egy nagyobb helyiségben működő, nehezebben hajtható rendszerrel is.

Ha a korrekció túl erős volt, a basszus felpuffadt, a magasak pedig mesterségesen csillogóvá váltak. Közepes vagy nagyobb hangerőn bekapcsolva a Loudness már nem helyreállította, hanem eltorzította a tonalitást.

Innen eredhet a funkció rossz híre.

Nem maga az elv volt hibás. A korrekció egyszerűen nem mindig követte megfelelően a tényleges hallgatási szintet.

Loudness és hangszínszabályzás: nem ugyanaz

A hagyományos basszus- és magasszabályzó állandó beavatkozást végez. Ha megemeljük a basszust, a kiemelés ugyanúgy megmarad halk és hangos lejátszásnál is.

Az ideális hangerőfüggő korrekció ezzel szemben fokozatosan változik.

Nagyon halk zenehallgatásnál erősebben kompenzálhatja a mélytartományt. Ahogy növeljük a hangerőt, a korrekció mértéke csökken. Magasabb hallgatási szinten akár teljesen el is tűnhet.

Ez fontos különbség. Ami este, visszafogott hangerőn természetes egyensúlyt ad, nappal könnyen túlzott basszussá válhat.

A hangszínszabályzó ezért nem helyettesíti automatikusan a jól működő Loudness rendszert. Ettől még halk zenehallgatáshoz hasznos lehet egy mérsékelt basszuskiemelés – különösen akkor, ha az erősítő vagy a lejátszó nem kínál hangerőfüggő megoldást.

A lényeg a mérték és az, hogy a beállítást ne tekintsük minden hangerőre érvényesnek.

Mit tudnak a modern digitális rendszerek?

A digitális jelfeldolgozás jóval pontosabb megközelítést tesz lehetővé. Egy modern streamer, aktív hangsugárzó, AV-erősítő vagy DSP nem feltétlenül egyetlen rögzített görbét kapcsol be.

A fejlettebb megoldások a hangerő állásához igazíthatják a korrekciót. Halk szinten nagyobb, magasabb hangerőn egyre kisebb beavatkozást alkalmazhatnak. Egyes rendszerek külön profilokat is kínálnak esti, nappali vagy háttérzene-hallgatáshoz.

Ez még nem jelenti azt, hogy minden automatikus funkció tökéletes.

A készülék továbbra sem feltétlenül tudja, mekkora a valós hangnyomás a fotelben. A végeredményt befolyásolja:

• a hangsugárzó érzékenysége;

• a hallgatási távolság;

• a szoba mérete és akusztikája;

• a rendszer teljes erősítése;

• a mélysugárzó beállítása;

• valamint maga a felvétel.

Ezért a gyári beállítás jó kiindulópont lehet, de nem helyettesíti a meghallgatást.

Megoldja a problémát egy erősebb erősítő?

Önmagában általában nem.

Egy nagyobb teljesítményű erősítő előnye főként akkor jelentkezik, amikor a hangsugárzó nagyobb feszültséget és áramot igényel, erős dinamikai csúcsokat kell megszólaltatni, vagy magasabb hangerőn szeretnénk torzítás nélkül zenét hallgatni.

Halk lejátszáskor még egy komoly teljesítményű erősítő is csak nagyon kis teljesítményt ad le. Attól, hogy több száz watt áll rendelkezésre, a hallásunk mélyhang-érzékenysége nem változik meg.

A jó erősítő persze kis jelszinten is lehet tisztább, zajtalanabb és pontosabb. A hangerőszabályzó csatornaegyensúlya is számít: egyes analóg potméterek a tartomány legalján már eltérést mutathatnak a bal és jobb csatorna között. Ez azonban más jelenség, mint a halk zene tonalitásának megváltozása.

A nagyobb teljesítmény tehát nem automatikusan jelent testesebb hangot kis hangerőn.

Létezik olyan hangsugárzó, amely halkan is jobban szól?

Igen, különbségek lehetnek, de itt is érdemes óvatosan fogalmazni.

Egy jól tervezett hangsugárzó alacsony jelszinten is megőrizheti részletezőképességét, tisztaságát és megfelelő csatornaazonosságát. Az alacsony torzítás, a jó mechanikai viselkedés és az egyenletes lesugárzás mind segíthet abban, hogy a zene halkan se essen szét.

A nagyobb érzékenységű hangsugárzó már kisebb erősítőteljesítménnyel is megfelelő hangnyomást hozhat létre. Ez azonban nem szünteti meg az emberi hallás hangerőfüggő működését.

Egy érzékeny hangsugárzó nem azért hallható teljesebbnek halkan, mert megkerüli a hallás fizikáját. Inkább azért lehet meggyőzőbb, mert kis teljesítménnyel is könnyen létrehozza a kívánt hangnyomást, és alacsony szinten is rendezett marad a működése.

Öt lépés a jobb halk zenehallgatáshoz

1. Ellenőrizzük a rendszer műszaki állapotát

A hibás hangsugárzót, rossz polaritást vagy csatornaeltérést nem érdemes hangszínszabályzással elfedni.

2. Vizsgáljuk meg az elhelyezést

Ha a hallgatási helyen mély kioltás van, a korrekció csak korlátozottan segít. A hangsugárzó vagy a fotel kisebb áthelyezése hatásosabb lehet.

3. Használjunk mérsékelt korrekciót

A Loudness, a basszuspolc vagy egy külön esti profil nem audiofil bűn. Akkor működik jól, ha csak annyit változtat, amennyi a természetes egyensúly helyreállításához szükséges.

4. Készítsünk külön profilt halk hallgatáshoz

A nappali és az esti zenehallgatás eltérő beállítást igényelhet. Ami halkan kiegyensúlyozott, nagyobb hangerőn túl sok lehet.

5. Ne a grafikon legyen az utolsó szó

Az egyenlő hangosságú görbék átlagos emberi érzékelést írnak le ellenőrzött körülmények között. Nem kész receptet adnak minden szobára, felvételre és hallgatóra. A saját rendszerünkben, ismert zenékkel kell eldöntenünk, mi szól természetesen.

Octonano-Elektronika vélemény

A Loudness funkciót nem tartom az audiofil gondolkodás ellenségének. Inkább egy valós hallásélettani jelenségre adott válasznak.

A probléma akkor kezdődik, amikor a korrekció túl erős, nem követi a hangerőt, vagy egy másik hibát próbálunk vele elfedni. Egy rosszul elhelyezett hangsugárzót, egy mély szobai kioltást vagy egy műszaki problémát nem lehet egy kapcsolóval helyrehozni.

Megfelelően használva azonban a hangerőfüggő korrekció nem mesterségesebbé, hanem éppen arányosabbá teheti a halk zenehallgatást.

Nem kell minden este koncertszintű hangerő ahhoz, hogy a zene teljesnek hasson. De azt sem várhatjuk, hogy a fülünk ugyanúgy érzékelje a basszust suttogó és valósághű hangerőn.

Ezért mielőtt új erősítőt vagy nagyobb hangsugárzót keresnénk, érdemes elvégezni egy egyszerű próbát: hallgassuk meg ugyanazt a zenét több hangerőn, majd kapcsoljunk be egy mérsékelt korrekciót.

Lehet, hogy nem a rendszerünkből hiányzott valami.

Csak túl halkan kértük tőle ugyanazt az élményt.

Szerző: Somogyi Norbert
Illusztráció: Octonano-Elektronika